vtravel

...mert utazni azt kell...

České Budějovice, a Sámson-szökőkút

2017. május 17. 15:55 - vtravel

samson2.jpgA II. Ottokár tér (náměstí Přemysla Otakara II.) közepén található České Budějovice egyik fontos szimbóluma - a Sámson-szökőkút. Ezt a csodálatos barokk művet 1721 és 1727 között építették, és eredetileg a Moldva vizével volt hivatott ellátni a várost. Kőmedencéje a Cseh Köztársaság egyik legnagyobbja, melynek átmérője 17 méter. A szökőkutat négy vízköpő és négy szobor díszíti. A talapzaton egy kagylóból emelkedik ki Sámson oroszlánnal küzdő alakja.
1999-ben a szökőkutat restaurálták és színes világítással is ellátták. A négy szobrot rekonstruálták, az eredeti példányokat a Városháza épületében őrzik.

A Sámson-kút elkészítése a Josef Dietrich szobrászművészhez (1677-1753) és a kőfaragó mesterhez, Zachariáš Hornhoz kapcsolódik.

A téren a szökőkút közelében van egy szabálytalan formájú kő, ami a régi akasztófahelyét jelöli. A legenda szerint, aki rálép, nem talál utána haza. Erről már korábban írtunk: České Budějovice, a Szívkő

 samson3.jpg

samson4.jpg

samson1.jpg

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg és keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!

A kővé vált utcagyerek

2017. február 16. 18:46 - vtravel

Prágai legenda

church_of_saint_martin_in_the_wall_2.jpgA Szent Márton-templom Prága egyik legrégebbi temploma, Még a 12. században alapították, és egykor valóban közvetlenül az óvárosi erődítmény falánál állt, ahogy a neve is mutatja.
Réges-régen a csibész utcagyerekek szerettek felmászni a tetejére, hogy kiszedjék a fészkükből a galambfiókákat. kove_valt1.jpgEgyszer az egyik csibész épp a kőpilléren ült, közvetlenül a tető alatt, összevissza bolondozott, es olyan hangosan kurjongatott a többi fiúnak, hogy egy járókelő rászólt De a fiú csak vágott egy grimaszt, mert tudta, hogy a fekete köpenyes úr nem tud fölmászni hozzá. A férfi megállt, fejét a fiú felé fordította, fölemelte mindkét kezét, motyogott valamit... és a fiú abban a pillanatban kővé vált.

Azóta is ott térdel a templom hátoldalának bal pillérén, és a magasból vigyorog ránk. Nem hagyja abba, csak nem hagyja abba a csibész!

kove_valt2.jpg

A történet forrása: Alena Ježková Prágai legendák Móra Könyvkiadó

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg és keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!

Hol született a bor?

2017. január 27. 11:17 - vtravel

Grúz népmese

szolo.pngSok-sok évvel ezelőtt, amikor az ember még nem tudta, hogy miként kell bort készíteni, az erdőkben burjánzó szőlőtőkék növekedtek, s azok szemeit a madarak csipkedték.
Azonban egy napon egy szegény ember lett figyelmes erre a furcsa, ámde ehető növényre; kiásta egynek tőkéjét, megfogta, haza vitte és elültette azt a házával szemben. A tőke aztán bőséges szüretet adományozott, és mindenki szívesen fogyasztotta gyümölcsét. A következő évben ez a szegény ember tíz másik fiatal tőkét ültetett, ismét egy évvel később száz másikat, míg végül egy teljes szőlőhegyet művelt már.
Egyik ősszel a szegény ember letépett egy szőlőfürtöt, összepréselte és levét megitta. Ezt az italt megkóstoltatta a falubeliekkel, akiknek szintén kedvére való volt az édes gyümölcslé. Ezért a szegény ember úgy gondolta, hogy esztelen volna, ha a sok szőlő levét kiöntené, így gondolt egyet és áttöltötte azt egy nagy méretű edénybe. Két hónappal később újra megkóstolta a szőlőlevet és meglehetősen ízletesnek találta. Meg is lepődött, hogy egy kipréselt gyümölcsből ilyen italt lehet készíteni. Ezért a szegény ember összehívta a falu apraját-nagyját, hogy a vigasságon felszolgálja borát.
kakas.jpgElőször egy fülemüle érkezett, és áldást mondott a borhoz:
- Az, ki ebből a borból iszik, úgy szeressen énekelni, ahogy én!
Másodikként egy kakas lépett elő, ő is ivott egy pohárral a borból és áldást mondott:
- Az, ki ebből a borból iszik, legyen oly' gőgös és szemtelen, mint én!
A kakast egy kövér vadkan követte, szintén ivott a borból egy üveggel és áldását adta:
- Az, ki ebből a borból mértéktelenül iszik, úgy szeressen hemperegni az iszapban, ahogy én!
Végül egy róka lépett a szegény ember elé, kiürítette üveg borát és áldása eképp hangzott:
- Az, ki ebből a borból szívesen iszik, bújjon belé a mámor lassankint és alattomban, ahogy én tenném, és arca boruljon vörösbe!
S a bor azóta van ilyen hatással az emberre. 

Forrás: osregek.blogspot.hu

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg és keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!

Amalfi

2017. január 26. 15:13 - vtravel

am1.jpgNápolytól délre, a gyönyörű olasz tengerparton található Amalfi, amely már évszázadok óta híres történelméről, csodálatos elhelyezkedéséről, és szemet gyönyörködtető városképéről. Amalfi és a környező települések 1997 óta az UNESCO Világörökségi Listájának tagja.

A legendák szerint a város Héraklész egyik szerelme, egy Amalphi nevű nimfa után kapta a nevét, akit ezen a vidéken temettek el.

A történészek véleménye szerint a várost valószínűleg 320-ban alapították Nagy Konstantin császár katonái, akik miután elűzték őket az Adriai-tenger partvidékéről (Brundisium környéke), az egykori Lucania területén megalapították amalficoast04_cnt_12sep11_pr_b.jpgMelphe városát, majd miután onnan is menekülni kényszerültek, a Sorrentói-félsziget déli oldalának egyik szurdokvölgyében megalapították Amalphi városát.

Az első emlékek i.e. 1. századból maradtak fenn, amelyek arról tanúskodnak, hogy ebben az időben már aktív élet folyt itt. Valószínűsíthető, hogy római nemesek jöttek ide először nyaralni, akiket annyira megragadott a táj és a környék szépsége, hogy legszívesebben az itt felépített villáikban töltötték el a szabadidejüket.

Az i.e. az 5. században már bizonyítottan a város is állt, lakói itt rendezkedtek be. A sziklás környék miatt kizárólag halászatból és hajózásból éltek.

am2.jpgA gyönyörű tengerparton áll Flavio Gioia szobra, aki a város egyik leghíresebb hajósa volt. A XIV. században élt, és a nevéhez fűződik az iránytű meghonosítása Európában. Közismert, hogy az iránytűt a kínaiak találták fel, majd az arab tengerészek is használták a biztonságosabb hajózás érdekében. Falvio Gioia átvette mindezt az araboktól, és ezzel hozzájárult az itáliai hajózás pontosságához és biztonságához is.

Az iránytűhöz hasonlóan az amalfiak más találmányt és eljárást is átvettek az arabokon keresztül a kínaiaktól. Ilyen például a papírgyártás, mely szintén így jutott el Itáliába, és máig egyik vezető iparága Amalfinak és környékének.

Igaz, hogy a korabeli gyárak ma már inkább csak helytörténeti érdekességek, de mindenképpen megéri meglátogatni a X. századi emlékeket is őrző Papírmúzeumot.

amalfi-coast.jpgAz egyik leghíresebb olasz ital máig a Limoncello, vagyis a citromlikőr, melynek egyik leghíresebb előállítója Amalfi és környéke. A legjobb minőségű citromok számára ideális klímával rendelkezik a környék, ezért nem csoda, hogy a Limoncello legideálisabb alapanyagául szolgáló gyümölcsöt is itt nemesítették. A citrom máig a város nevét őrzi, Sfusato Amalfitano néven.

Maradtak fönn történetek a környékbeli kalóztámadásokról is.  A kalózok a XVI. századig tartották rettegésben a környéket, vezetőjük Barbarossa (vagyis Rőtszakállú) kapitány volt. A város máig megemlékezik a győzelemről, amelyet úgy tartják, hogy Szent Andrásnak köszönhetnek. Ennek emlékére András napon látványos körmenetet tartalak a város utcáin vonulva.

Forrás: erdekesvilag.hu

Wikipedia

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg és keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!

Nápolyi vércsoda

2016. december 30. 15:35 - vtravel

csoda.jpgMinden városnak megvannak a maga "csodái". Nápolyban ez San Gennaro püspökhöz kötődik. 

Benevento püspöke Stent Januáriusz, olaszul San Gennaro mártírhalált halt 305-ben. A nápolyi vércsoda az ő nevéhez kötődik, hiszen lefejezésekor egy asszony a vérét egy edényben felfogta. Az alvadt vér, néhány száz évvel később újra folyékonnyá vált és bugyogni kezdett. A csoda ezután elterjedt és a vér egy részét azóta a Nápolyi Dómban tárolják és minden évben 3-szor a világ elé tárják. A szertartást május első vasárnapján, szeptember 19-én és december 16-án esedékes, ugyanis a csoda ezeken a napokon következik be és állítólag még 8 napig tart. A hiedelmek szerint, ha a vér nem cseppfolyósodik, akkor katasztrófa fogja sújtani a várost.

Erről a jelenségről találtunk egy idei beszámolót is, az Olaszmamma című blogban. Sajátos megfogalmazása miatt érdemes ezt a változatot is elolvasni, hogy bepillanthassunk a csodavárásba:  A nápolyi vércsoda. Szeptember. 19. San Gennaro

Források: blog.utazol.hu

Olaszmamma.com

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, oszd meg és keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

 

Szólj hozzá!

A szél ajándéka (Vēja dāvana)

2016. december 27. 16:29 - vtravel

Lett népmese

szel.jpgHol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény öregember egy öreg házikóban. Egyszer nagy szél támadt, és levitte a ház tetejét. A szegény öreg jajgatott, majd elgondolkodott: "Elmegyek magához a Szélhez, panaszt teszek nála."

El is indult, ment egy egész nap, amikor leszállt az este, bejutott egy nagy erdőbe, és ott talált egy kis kunyhót. Bement a kunyhóba, és megkérdezte a gazdát: "Nem tudod, hol lakik a Szél?"

A gazda így felelt: "Én magam vagyok a Szél."

"Azért jöttem hozzád, hogy panaszt tegyek."

"Miért?"

"A Szél levitte a házam tetejét, és most nem tudom, hogyan is lakjam benne."

"Ne haragudjál rám! Csak véletlenül akadt bele az egyik szárnyam. Adok neked egy kendőt. Ha ezt a kendőt kiteríted az asztalon vagy a földön, mindjárt lesz bőven enni- és innivalód. Így baj nélkül elélhetsz."

Az öregember fogta a kendőt, megköszönte az ajándékot a Szélnek, és elment. Amikor hazaért, megvendégelte minden rokonát és barátját. Az úr tudomást szerzett a varázskendőről, elküldte az embereit, hogy vegyék el az öregtől azt a kendőt.

Az öreg ismét elment a Szélhez, és panaszkodott neki: "Az úr elvette a kendőt. Nem tudsz még valamit adni nekem?"

flute-music-clip-art-at-vector-clip-art.pngA Szél így felelt: "Most adok neked egy furulyát. Ha belefújsz, az úr visszaadja neked a kendőt."

Az öregember ezután hazament, és mihelyt csak belefújt a furulyájába, mindenki táncra perdült. Az úr is tudomást szerzett a csodálatos furulyáról, és elküldte az embereit, hogy hozzák azt el az öregtől. Az öregember mihelyt furulyázni kezdett, az úr emberei is akarva, nem akarva táncolni kezdtek. Semmi mást sem tudtak csinálni. Az úr megharagudott, és még több embert küldött az öreghez, de azokkal is ugyanaz történt.

Az úr nem akarta elhinni, ezért maga is elment a feleségével együtt az öregemberhez. Az csak belefújt a furulyába, már az úr és a felesége is táncolt, addig táncoltak, míg csak össze nem estek, és kérlelni kezdték az öregembert, hogy hagyja abba a furulyázást.

Az öreg ekkor megkérdezte: "Visszaadod a kendőmet?"

Az úr így felelt: "Vissza, vissza."

Ekkor az öregember visszakapta a kendőjét, és azután boldogan élt a haláláig.

Forrás: mek.oszk.hu

Szólj hozzá!

Grúzia közelmúltjából 1. rész

2016. december 15. 14:40 - vtravel

shota_rustaveli_qartuli.jpgSugár András újságíró 102 országban járt, az akkor még a Szovjetunió részeként létező Grúziában is A ő könyvéből idézünk most néhány gondolatot az akkori országról.


"Grúziában a lakosságnak mindössze nyolc százaléka orosz, faluhelyen több az örmény, azerbajdzsán, kurd, mint az orosz anyanyelvű. A legtöbb felirat a számunkra olvashatatlan, csodaszép, kacskaringós grúz betűkből áll, a nyelvnek semmi köze egyetlen ismert világnyelvhez sem. Mások a szokások, az ételek, az italok...


abc.jpgValljuk be, keveset tudunk Grúziáról. Hallottunk valamit arról, hogy a Kaukázus déli lejtőin és nyúlványain terül el, valamivel kisebb területű, mint Magyarország, lakossága körülbelül négymillió lélek. Hallottunk egyet-mást a grúz borokról, amelyek több nemzetközi nagydíjat nyertek, tudunk a kis köztársaság nagyszerű sportolóiról, a szabadfogású birkózás, az atlétika, a vízilabda mestereiről. Hallottunk Grúzia két világhírű szülöttjéről: Sota Rusztaveliről, A tigrisbőrös lovag nagy költőjéről, akinek művét Zichy Mihály oly kitűnően illusztrálta a századforduló tájékán, és Sztálinról, akit anyanyelvén Joszep Dzsugasvilinek hívtak. (A grúzokat - legtöbbjüket - a -svili vagy -dze névvégződésről lehet fölismerni. Ez annyit jelent, mint a magyar fi, az angol -son vagy a szláv -vics.) Szóval hallottam egy-két dolgot Grúziáról. De amikor néhány napra Tbiliszibe indultam, fogalmam sem volt arról, hogy milyen is az a keleties szépségű, hegyes-völgyes, vendégszerető és gazdag kis ország, amely a szemem elé tárult. Ha Grúziában a vándor bekopogtat valamelyik házba, a vendégszeretet szent törvényei szerint a gazda okvetlenül megkínálja, megvacsoráztatja, tiszta ágyba fekteti... és nem kérdez tőle semmit. Csak reggel tudakolja meg szertartásosan a család legidősebb tagja a vándortól: - Hová mész, mi járatban vagy, fiam?"

Folytatjuk...

Forrás: Sugár András A távolságot, mint üveggolyót... Gondolat, Budapest 1977.

Szólj hozzá!

Házjegyek Prágában

2016. november 08. 15:04 - vtravel

Az Arany Angyalhoz * U Zlatého Andéla

dum2.jpgEgy pillanatnyi figyelmetlenség is elég volt Eleonora Schwarzenberg őrangyala részéről 1848. június 12-én délután, és Alfred Windisch-Grätz hitvese egy eltévedt golyótól leterítve holtan rogyott össze a szálloda ablaka mögött — miközben a tábornok azon fáradozott, hogy gránátosokkal leverje a forrongó prágaiakat.
Az épület négy régebbi ház helyén épült 1778-ban, s „Az Új fogadónál” elnevezéssel tett szert európai hírnévre. A főútvonal elején álló szállóban nemcsak koronás fők szálltak meg, de 1787-ben, első prágai látogatásakor Mozart is.

dum1.jpgAz épület késő klasszicista küllemét 1860-as átépítésekor nyerte el, ezt újították fel 2007-ben befejezett restaurálása alkalmából, s azóta ismét hotelként üzemel. Házjegye nem szolgálhatott volna Eleonora őrangyalaként, pedig eredeti példánya tanúja volt a véres eseményeknek, de felújították. A ma látható aranyozott fafaragványt (másolat) az angyaloktól kissé elidegeníti a jobbjában tartott, múzsáktól kölcsönzött babérkoszorú, s a Fortunától elorzott bőségszaru.

Forrás: Prágai házjegyek Tandem grafikai stúdió 

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!

A bozontos szellem

2016. november 02. 14:29 - vtravel

Prágai legenda

kapolna.jpgA legrégebbi, 11. századi prágai körtemplom, a Kis Szent Kereszt-kápolna a Konviktská (magyarul Konviktus) utca és a Karolina Světlá utca sarkán áll.

kez.jpgAzt mondják, egy bozontos, hosszú hajú, hosszú szakállú rém ijesztgetett a környékén, A kápolna mellett, a Konviktus utcában áll egy kis ház, az egy-kori „U Jezurů" éjszakai vendégfogadó. Oda járt mulatni sok kétes hírű leányzó is. A szőrös szellem őket szemelte ki: sötét zugokból rájuk vetette magát, a hátukra ugrott, hosszú karmú ujjaival fojtogatta őket, az egyik szerencsétlen lánynak pedig leharapta az orra hegyét, Amikor a fogadót bezárták, a bozontos rém nem mutatkozott többé a körtemplom körút, Állítólag az áldott Szent Kereszt közelében bűntette a bűnös életűeket.

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása