vtravel

...mert utazni azt kell...

A gólem

2016. június 07. 18:28 - vtravel

Prágai legenda

Aki már járt Prágában, az biztosan ismeri a gólem történetét.

Mi most az Alena Ježková legendagyűjteményében olvasható változatot osztjuk meg az olvasókkal.

A történet a Régi-új zsinagógához kötődik  (Staronová synagoga) Červená ulica 2 (Piros utca 2.)

golem1.jpgA bölcs Löw rabbinak sokszor sikerült elhárítania a veszélyt a Zsidóváros lakóinak feje fölül. Tudta jól azonban, hogy ez nem lesz így örökké. Gondolkodott hat, hogyan védhetné meg övéit, hogyan gondoskodhatna róluk később is. Hosszasan tanulmányozta a bölcs könyveket, forgatta a porladó, öreg pergamentekercseket, míg végre megtalálta, amit keresett. Úgy döntött műembert készít olyat, akinek emberfeletti ereje segíti a zsidókat a nehéz időkben és az ellenséggel való harcban. Elképzelésébe beavatta, két legtehetségesebb tanítványát. Házának pincéjében aztán agyagból közösen megformázták az emberi termetnél jóval nagyobb alakot - a gólemet. Amikor elkészültek vele, a rabbi odafordult egyik tanítványához. - Te olyan vagy, mint a tűz - szólt hozzá kerüld meg hétszer a gólemet, és közben mondd hangosan a szent szavakat! A tanítvány úgy tett. Amikor először megkerülte a figurát, a vizes agyag szikkadni kezdett, amikor megkerülte másodszor, a gólem meleget árasztott, és a hetedik körnél már vörösre izzott.

- Most te menj! - szólt a rabbi másik tanítványához -, neked a víz az elemed. A tanítvány varázsigéket olvasott a fekvő gólemre, miközben körbejárta, és az izzó anyag lassanként lehűlt. A hetedik körnél a gólem testének olyan színe és hőmérséklete lett, mint az embernek. Majd maga a rabbi kerülte meg az agyaglényt. Fennhangon idézte a szent szavakat. A hetedik kör után megállt a gólem fejénél, és belehelyezte szájába a szent sémet, a titkos jelekkel teleírt pergamendarabot. Mindhárman feszülten várták, mi lesz. A gólem megrázkódott, kinyílt a szeme, és lassan felült. Termete ijesztő volt, amikor felállt, válla a tetőboltozatot súrolta. Éppen úgy nézett ki, mint egy ember, csak beszélni nem tudott, mert a beszéd titka a legszentebb titok, azt még a rabbi sem tudta a gólembe lehelni. Felöltöztették, és hazavezették a konyhába. A rabbi így szólt a feleségéhez:

- Új szolgát fogadtam fel, Josefnek hívják. Nálunk fog lakni, segít a zsinagógában és a háztartásban. Így is történt. Nappal a gólem a zsinagógában segédkezett, vagy egy padon ült a rabbi konyhájában, éjszakánként pedig a zsidó negyed utcáit járta, és őrködött, hogy senkinek se essen bántódása. Már az is elég volt, ha rettentő termete felbukkant, a rossz szándékú emberek igyekeztek kitérni az útjából. Szolgálatkész volt, mindent megtett, amire szükség volt, csak éppen olykor nem ismerte a helyes mértéket. Amikor a rabbi felesége azt az utasítást adta neki, hogy hordjon vizet a dézsába, elárasztotta az egész utcát, amikor almáért küldték, hatalmas vállán elhozta az egész árusbódét a rémült kofaasszonnyal együtt, hogy a rabbi felesége maga válogathassa ki az almát. Löw rabbinak egyetlen dologról nem volt szabad megfeledkeznie. Mielőtt pénteken alkonyatkor a zsinagógába megy imádságra, hogy megkezdődhessen a sábesz, a szombati nyugalom es pihenő ünnepe, ki kell vennie a gólem szájából a sémet, hogy ő is pihenhessen. Ha ezt nem teszi meg, a gólem hatalmas ereje irányíthatatlanná válik.

golem_ma.jpgEgyszer megbetegedett a rabbi legkisebbik lánya. Szinte élettelenül feküdt az ágyon, és az aggódó rabbi nem tudta, hogyan segíthetne rajta. Mivel péntek volt, és közeledett az este, gondterhelten a zsinagógába indult imádságra, a gólemről teljesen megfeledkezett. A gólem eközben a padján ücsörgött, és amikor eljött az ideje, hogy szokásos pihenőjére térjen, fölállt, és elkezdett fel-alá járkálni a konyhában. Egyre gyorsabban lépdelt faltól falig, míg végül kirontott az utcára. Kint, mint aki eszét vesztette, betörte az ablakokat, leszaggatta a felfüggesztett cégéreket, és kézzel felaprította bedöntötte az ajtókat, a fákat pedig gyökerestül kitépte a földből. Amikor a környéken már nem volt mit rombolni, visszatért a rabbi házába, tönkretette a bútorokat, összetörte az edényeket, letépte a falról a képeket és a szőnyegeket, dühödten pusztított.

A rabbi a zsinagógában éppen énekelni kezdte az ünnepi dalokat, amikor az imaházba rontott a szolgálólány, és kétségbeesetten közölte, mi történt. A rabbi elbizonytalanodott, mert a sábesz kezdetét jelző zsoltár már elhangzott, és attól fogva senki nem cselekedhetett semmit. Most azonban emberéletekről volt szó. A rabbi ezért otthagyta a zsinagógát, és hazaigyekezet A gólem éppen felhasogatta űz utolsó botordarabot is.

-Megállj, Josef - szólt a rabbi erélyesen. A gólem megszelídült, mint egy bárány, szófogadón leölt a helyére, a konyhai fapad roncsaira, hagyta, hogy a rabbi kivegye szájából a sémet, és mozdulatlanná vált, mint egy darab agyag.

A rabbi ezután visszatért a zsinagógába, és folytatta az imádságot. Újra elénekelte elejétől a sábesz érkeztét hirdető zsoltárt. Attól fogva a történtek emlékére a Régi-új zsinagógában kétszer éneklik el a kilencvenkettedik zsoltárt, csak ott, sehol máshol a világon. Amikor a rabbi hazatért az esti istentiszteletről, első útja a kislányához vezetett. És mintegy varázsütésre, a kislány meg-gyógyult. Csak éppen sápadt volt az ijedtségtől. Löw rabbi pontosan tudta mi történhetett volna, ha nem lép közbe időben. Nehéz szívvel döntést hozott. Magához hívatta két tanítványát, akik a gólem készítésében segédkeztek, és a gólemmel együtt felmentek a Régi-új zsinagóga padlására. Ott a rabbi megparancsolta a gólemnek, hogy feküdjön le, és csukja be a szemét. Mindhárman a fejéhez álltak, és visszafelé mormolni kezdték a szent igéket. A gólem lélegzete eközben lelassult, majd leállt. A rabbi kivette a gólem szájából a sémet. Hétszer megkerülte visszafelé a gólem testét. Így tett az egyik tanítványa is. A gólem bőre lassan elszürkült, és közönséges agyagszínű lett. Amikor a másik tanítvány is megkerülte hétszer visszafelé, a gólem teste megrepedezett, szétmállott. A mozdulatlan agyagfigurát ezután lefedték régi, erős vászondarabokkal.

golem_lancon.jpgMásnap a rabbi közölte feleségével és a többiekkel, hogy Josef, a szolga örökre eltávozott a városból, és már sohasem tér vissza. Mindenkinek megtiltotta, hogy a Régi-új zsinagóga padlására menjen, nehogy valaki újra felélessze a gólemet. Egy szerencsétlen flótás mégis megpróbálkozott vele. Évszázadokkal később egy diák tudomást szerzett a gólemről. Arra gondolt, egy ilyen erős szolga révén meggazdagodhatna. Fáradhatatlanul tanulmányozta hát a régi zsidó írásokat, míg végre rábukkant az agyagóriás készítésének szent szövegére. Titkos jelekkel sémet készített, és ellátogatott a Zsidóvárosba. Éjszaka felosont a Régi-új zsinagóga padlására, ledobálta a gólem testéről az elporladt vásznakat, megtisztította a testét, és a szájába helyezte a sémet. A gólem testén lassan összezáródtak a repedések, izzani kezdett, füstfelhők szálltak fel belőle. Majd az óriás megrázkódott, kinyitotta a szemét, végül felállt. Hirtelen nőni kezdett egyre nagyobbra, félelmetes és hatalmas lett, mint egy izzó földdarab. A diák megrémült, és gyorsan kivette a gólem szájából a sémet. Abban a pillanatban a gólem megdermedt. Hatalmas agyagteste meghajolt, a diákra zuhant, és egy kupac száraz földként maga alá temette.

A történet forrása: Alena Ježková Prágai legendák Móra Könyvkiadó

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vtravel.blog.hu/api/trackback/id/tr448786996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.