vtravel

...mert utazni azt kell...

A gonosz fehér asszonyról

2016. június 15. 13:26 - vtravel

Prágai legenda

feher.jpgA Na prádle nevű helyen állt a kesztyűkészítő műhelye. Egyszer télen éppen fehér kecskebőr kesztyűt varrt, mikor hirtelen nyílik az ajtó és belép rajta egy asszony, sarkig fehérben. A kesztyűvarró mester meghajolt: — Mivel szolgálhatok, tisztelt asszonyom? Az asszony egészen a válláig felfedte karját, mely szép volt, mint Dávid király zsoltára. — Kesztyűért jöttem — válaszolta. — Itt ezek a fehérek, úgy illenének kegyedhez, mint liliom a liliomhoz. A mester felkapta az egyik kesztyűt azokból, amiket éppen varrt, és felhúzta a szép hölgy kezére, Csakhogy annak úgy eltorzult az arca, mintha eleven tűzbe nyúlt volna: Éget! Kecskebőrből varrtad! — sikoltotta és akkora pofont adott a kesztyűsnek, hogy az rögtön a felborult asztal alatt találta magát.

Az asszony elmenőben még visszaszólt: — Holnap újra eljövök. A kesztyűvarró mester tengeri hagymával borogatta feldagadt arcát, majd megütötte a guta, amiért hagyta, hogy egy kesztyű miatt így pofon üssék. De azért másnapra, mire eljött az idő, kész volt az új pár kesztyű, s a mester türelmetlenül leste az ajtót. Az asszony megérkezett, ugyanolyan szép volt és törékeny. Bámulatos, honnan vette az erőt, hogy akkorát üssön, mint a lórúgás?

Mosolygott és kérdezte: — Megvarrtad? A mester válasz helyett megsimogatta az új fehér kesztyűt. Az asszony odanyújtotta a kezét: — No, húzd a kezemre! A mester húzta volna, de az asszony arca eltorzult, nagyot sikoltott: — Éget! Vemhes kecske bőréből varrtad! A kesztyűt a mester lába elé hajította és akkora pofont kent le neki, hogy az kis híján kidöntött egy kőoszlopot. Elmenőben odavetette: — Holnap megint eljövök.

A kesztyűvarró mester kiegyenesítette fájó hátgerincét és féktelen haragra gerjedt — Azt már nem! Mégsem hagyhatom magam agyonverni. Ha legalább volna egy segédem, az megkönnyítené a dolgomat! Alighogy kimondta, berontott a műhelybe egy vidám fickó, magas, mint a szálfa, az oldalán tarisznya. Az ifjú belenyúlt: — Itt van a vándorkönyvem, mester úr. Ha akarja, magánál maradnék munkára — mondta. — Gyere, megmutatom, hol alszol, aztán rögtön dologhoz láthatsz — válaszolta a mester, miközben bevezette az ifjút egy szűk szobácskába a műhely mellett.

A legény székre dobta a tarisznyáját és bemutatkozott: — Jíra vagyok, van saját szerszámom. Ha lenne egy darab bőr, hozzáfognék. A mestertől megtudta, hogy vállig érő fehér kesztyűt kell varrnia egy szép hölgynek. Maga választotta ki a kecskebőr darabot és nekilátott. Másnap — immár harmadszorra — megérkezett az asszony, — Jövök a kesztyűmért — de elakadt a szava, a szemét meg Jírán felejtette. Jíra hogy, hogy nem, egyszerre csak nem és nem leli a kesztyűt. Az asszony, mintha ismerné a járást, egyből a szobácskába vezette a legényt. Ott lemeztelenítette a karját egészen a válláig: — No, húzd fel! Jíra meg reszketni kezdett, mint a nyárfalevél, nem és nem tudta az asszony ujjait beledugni a kesztyűbe. Ahogy hozzáért a hölgyhöz, fellobbant benne a tűz. — Égetsz — suttogta az asszony, — A kesztyű majd lehűti kegyedet — válaszolta Jíra, de a szavak szétszóródnak vadul dobogó szívében. Az asszonynak tetszett a kesztyű, de Jíra még jobban. — Fázom benne, mintha jég dermesztene — hazudta és a hideg elől Jíra karjaiba bújt. A mestert közben annyira gyötörte a kíváncsiság, hogy muszáj volt a kulcslyukon belesnie. Ahogy bepillantott, akkora rúgást kapott a hátuljába, mintha faltörő kos lökte volna meg, felpattant, akár a bige, de nincs mögötte senki. (bige: népi gyermekjáték, mindkét végén hegyes kis fadarab, amelyet bottal kell a levegőbe pattintani, és elütni mint a labdát.)

A legény szobájában pedig a dolgok már tovább jutottak. Jíra lángolt, mint a tüzes kemence, de az asszony orcája ki sem pirult. Néz Jírára a kesztyű ujjain át és panaszkodik: — Nem tetszik itt nekem, érezni a bőr szagát. Az én házamban jobb. Elindult, intett Jírának, és ő máris futott a nyomában. A mester utánuk kiáltott: — Nem akar fizetni, vagy mi? Az asszony vezette Jírát a behavazott utcákon át, egy lépéssel mindig előtte járva. A legény mély nyomokat hagyott maga után, az asszony lábai alatt érintetlen maradt a hó, így értek el a temető kapujához, Jíra ott állt meg először. — Hová viszel? — Ahová te is kívánkozol — mosolygott a különös hölgy és vezette tovább a segédet a sírok között, A kápolna előtt három fiú hógolyózott. Ott Jíra másodszor is megállt. — Tovább nem megyek, — Jössz — mondta az asszony és sietni kezdett, Jíra meg utána, mint aki megháborodott. Akkor a három fiú közül az egyik felkapott egy hógolyót és egyenesen homlokon találta vele rát. Az asszony abban a pillanatban szállt alá síri házába, de Jíra az utolsó pillanatban átugrotta.

Forrás: Vaclav Ctvrtek:  Pajzán mesék (Bohémia Kiskönyvtár)

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vtravel.blog.hu/api/trackback/id/tr548811942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.