vtravel

...mert utazni azt kell...

Ki volt Gambrinus?

2016. október 25. 12:02 - vtravel

gambrinus1.jpgA belga és holland sörkocsmákban még manapság is mindenütt megtalálható a mondabeli Gambrinus díszes képmása. A német-alföldi néphagyomány ugyanis ezt a szúrós tekintetű, kezében az országalma helyett sörös kupát szorongató, árpakalászok között trónoló királyt tartja a sör feltalálójának. Gambrinus azonban — ebben a formában — sohasem létezett, nevét Jan primus (I. János flandriai herceg) nevéből alkotta a sörnek hódoló képzelet, aki mellesleg a brüsszeli serfőző mesterek patrónusa volt A sörnek ugyanis miként az előbbiekből kitűnik — nincs „személyes" fel-találója. Viszont az ókorban és a középkorban más-más alapanyagokból, más-más fajta fűszerekkel készítették a különböző népek. Kölesből főzték seritalukat a hunok, mézsert ittak az óhindu és az ősskandináv törzsek, datolya-sert fogyasztottak az ókori arabok és a zsidók, Az ősi sereket még komló nélkül főzték, Azt pedig bizonyára kevesen tudják, hogy Ázsiából vándorló eleink, az ősmagyarok is serrel oltották szomjukat — sőt, nekik is részük volt abban, hogy a komló török-tatár közvetítéssel a XI. században bekerült és meg-honosodott Európában. A ser (vagy miként ma nevezzük: a sör) ugyancsak török-tatár eredetű szavunk. Jelentése: sárga. Legrégebbi okleveleinkben se szeri se száma az árpaserre, a búzaserre, a mézserre, a komlóra vagy a házi serfőzésre utaló szavainknak. Egy 1190-ből származó oklevél már említést tesz a pannonhalmi apátság komlóskertjéről, egy 1208-ban kelt okirat viszont Lébény falu komlós ormát emlegeti. Amíg tehát nálunk a Keletről hozott serfőzés módja terjedt el afféle „háztájiként" a letelepült és földművelésre fogott magyarok között, tőlünk nyugatra, ősgermán hagyományokon emelkedett magas színvonalra a kolostori serfőző mesterség. A világ legrégebbi serfőzdéje 1146-ban alakult Weihenstephanban, ám ezt követően gomba módjára jöttek lére előbb a kolostorokban, később a városi céhek keretében Nyugat-Európa szerte, a több embert foglalkoztató, szigorú előírások szerint működő serműhelyek. Ezekben a céhekben évszázadokon át a régi receptek alapján főzték a sört. Különösen jó hírneve volt a Hanza-városok sörének, amit lovas kocsikon, vagy hajókon juttattak el a világ sok tájára. És ha kontinensünkön a feudális középkor szinte művészi fokra emelte is a kolostori és a céhes serfőzést, a nagyüzemi sörgyártás csak a La Manche-csatornán túl, Angliában tudott először kialakulni az ipari forradalom hatásaként, Onnét sugárzott aztán vissza a gőzgép feltalálása után a kapitalista vállalkozó szellem, amely a múlt század közepén hatalmas sörgyárakat hozott létre Bajorországban, Ausztriában és Pilsen környékén.

Forrás: Kincses Kalendárium 1978, szerző: Sulyán Pál

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vtravel.blog.hu/api/trackback/id/tr6011818189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.