Csehország leghíresebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos nevezetes alkotó  keresett gyógyulást:Beethoven, Mozart, Kafka, a magyarok közülü talán a leghíresebb Arany János (1817-1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869 és 1876 között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre tréfás és tragikus epigrammájában:

„Isten veled Karlsbad szép tája!

Örökké az ember nem állja,

Rothad neki tüdeje-mája;

Igy végződik a földi pálya.

...Alás'szolgája!”

Arany János ezt a versét 1869-ben írta, és csak 13 évvel később, 1882-ben hunyt el így bizton mondhatjuk, hogy a Karlovy Vary fürdőjének gyógyvize azért csak megtette a maga jótékony hatását.

Arany betegeskedése, és leánya, Juliska 1865-ben bekövetkezett korai halála miatt - szinte felhagyni látszott irodalmi tevékenységével. A "karlsbadi kúra" azonban nemcsak a költő testi bajaira hozott enyhülést, de újból kedve mutatkozott az alkotás iránt is. Itt írta (németül) Mottó című kis költeményét, a Nőmhöz című verstöredéket, és görög drámákat is fordított Karlovy Varyban. A hely szelleme felbukkan a Toldi szerelmében, midőn IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival - köztük Toldi Miklóssal - szarvas üldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást. A költemény erre vonatkozó strófájában a költő magát is megörökítette:

„De Károly a völgyet megszereté nagyon, 

Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:

Csatolta még hozzá két falu határát,

S ahol a forró víz kilövi sugarát,

Emele ott fürdőt, telepíte várost:

Az egész világnak gyűlőhelye már most.

Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,

S hol a fürdő épült a forrás fölébe,

Ötszáz évvel utóbb - vagy igen, már többel,

Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;

Megáldotta vizét nagy jótéteményért,

Ha nem új életért, új élet-reményért,

S ha valaha célhoz bír jutni ez ének:

Köszöni e forrás csuda hévvizének.”

Ez Karlovy Vary Aranyféle alapítástörténete.

A Zámecky vrch utca 4. számú házán 1957 óta őrzi a sötétszürke márványtábla az egykor itt időző poéta, "Karlovy Vary nagy csodálója" emlékét. Arany 1870-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára volt, és mint rangos vendéget a városvezetőség valamelyik előkelő hotelban szerette volna elhelyezni. Ám ő végig hű maradt az ódon házhoz és a megszokott, megszeretett környékhez.

Szöveg forrása: nemcsakpraga.blogspot.hu;  bibl.u-szeged.hu

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu