Krumlov városában űzte mesterségét Halánek szűcs. Gazdag ember volt és dühös természetű Hiúz, nyest és vidrabőröket cserzett, és aztán simította, fésülgette őket, hogy lenyesek és puhák legyenek. Segédjéről, Filipről az a hír járta, hogy a lányok még kilenc mérföldről is sóhajtoznak utána. Harmadikként essék szó Halánek lányáról, Bertáról. Mivel két férfi kevés az iparhoz, segítek Filipnek a bőrök Isiszabásánál, Történt egyszer, hogy Filip az egyenes vágás helyett inkább Berta szemébe feledkezett, a szabókés félresiklott, megsebesítette az ujját. Berta felsikoltott és Filip karjaiba ájult. Filip azt sem tudta, mihez kapjon előbb, tépjen-e vásznat az inge aljából és a sebet kötözze, vagy élvezze az örömöt Bertával a karjaiban. Végül Berta mintha mély ájulásból ocsúdna, így szólt: — Ha megcsókolnál, az lenne a legjobb orvosság. (Mert a seb Filip ujján a felcser tüsszentésére sem érdemes.) Ott helyben örökre eljegyezték egymást. Mindezt kifigyelte az ajtóból Halánek, és dühbe gurult. Hétszer is nekilódult, hogy lekaszabolja Filipet, de visszatartotta magát, nehogy hírbe kerüljön a városban.

Észrevétlenül az ajtó mögé húzódott, de megígérte magának: — Majd én gondoskodom róla, hogy a lányom ne egy senkiházi segéd matracára, hanem vagyonnal puhára ágyba másszon be. Attól a naptól kezdve Berta nem mehetett a műhelybe, állandóan az apja szeme előtt kellett lennie a boltban. Ha gazdag kupec érkezett, Halánek inkább a lánya kiválóságait ajánlotta, mint a nyestbőröket. Egy napon Vechta, a krumlovi sörmester lépett a boltba, gazdag özvegy, gömbölyűre hízva a házas örömök hiánya miatt, A karcsú leányok úgy viszolyogtak tőle, mint üsző az ökörtől, — Mutass nekem, vidrabőrt bundabélésnek, Halánek, de kiváló legyen ám! — kiáltotta a sörmester rögtön az ajtóban. — A legjobbat mutatom, amim csak van — felelte a szűcs, és megparancsolta Bertának, hogy fektesse ki a bőröket és rakja szét őket. A sörmester közben inkább a leány bőrét nézte, mint a vidrabőrt. Fellobbant benne a tűz, és odasúgta Haláneknek: Minden megkapható, ami itt van a boltban? Halánek jól értette a kérdést, és suttogva válaszolja: — Szomszédi szavamat adom rá. Vechta sörmester már csak felsóhajtott: — Akkor add hozzám feleségül Bertát. Bertának finom fülecskéi voltak, mindent hallott. És mert Halánek Vechtával részletesebben meg akart alkudni, mondja Bertának:

— Eredj a raktárba még valamilyen bőrért, hogy nagyobb legyen a választék. Berta szófogadóan ment. Azok ketten az ujjaikon számolták, hány aranyra taksálják a hozományt. Sokáig alkudoztak, közben Bertának nyoma veszett. — úgy válogat neked, mint a saját urának, ezért nem tud választani — nevetett Halánek. — Megyek, segítek neki. Jókedvűen ment a raktárba, hogy ilyen előnyösen adta el a lányát, de amint belépett, nem akad hinni a szemének. Egy kupac selymes vidrabőrön Berta fekszik és hevesen szerelmeskedik Filippel. Az ijedelem visszalökte Haláneket az ajtó mögé. Dühében cinóbervörössé vált. Aztán kigondolta hogyan jusson ötről a hatra. Visszament a lépcsőn a boltba, azt mondta Vechtának:

— Van ott két szép bőr, éppen cserzés alatt. Berta ellenőrzi, hogy bizonyítja fortélyát a segéd. A hájas Vechta megnyugodott. És hogy a bőrért meg a menyasszonyért akkor később jön. Alighogy kihúzta a lábát, Halánek futott vissza a raktárba, s bikacsökkel verte ki Filip segédet a műhelyből. Miután így megkönnyebbült, felvitte Bertát a tető alatti kamrába. Ráfordította a kulcsot, és az ajtón keresztül bekiabálta:

— Amit én egyszer elhatároztam, az úgy lesz! Itt, a kamrában vársz, amíg vissza nem jön Vechta, és el nem visz. Sokáig ült ott Berta, egészen estig, vagyis addig a pillanatig, amíg Filip kívülről létrát nem támasztott az ablakhoz és be nem lépett a szobába. Együtt ültek a bontatlan ágyon, és azon bánkódtak, hogy a világ nem kedvez szerelmüknek. így panaszkodtak ott majdnem éjfélig Akkor furcsa fény gyúlt a krumlovi várra néző ablakban, Filip és Berta nézték, mi lehet az, és meglátták, ahogy a vár bástyáján egy sápadt női alak lépeget.

— Perchta asszony — súgta tenyerébe Berta. A kedves kísértet megállt és az ablak felé fordulva így szólt: — Ne féljetek, Perchta asszony a bástyától egész az ablakig dobta a fátylát, és átment rajta, mint valami hídon, Már ott is van, velük a kamrában. A félelem Filip karjaiba űzte Bertát. De Perchta asszony szelíden meséli: — Fiatalon ugyanazt éltem át, mint te, Berta, Tudom, milyen a szerelem egy hájgombóccal. De mindent úgy kell csinálnod, ahogy tanácsolom. Amikor holnap este eljön érted a sörmester, engedd be magadhoz a kamrába. Ezt mondta Perchta asszony, a bizonytalan hídon biztos lábbal tért vissza a bástyára, s könnyed léptekkel körbesétált a várfalon. Berta és Filip hitt is a szavának, meg nem is. De jobbat nem tehettek. Másnap Vechta reggeltől estig főzte a sört, estére azonban olyan vágyakozás fogta el Berta után, hogy rögvest elindult érte. Halánek szűcs a háza küszöbe előtt üdvözölte, ahogy a vőlegényt illik, aztán az ajtón át a kamráig vezette. Ott azt mondta neki: — Tovább már menj magad, Egész nap egyedül ücsörgött, s ez tűzbe hozza a lányokat.

Halánek visszament a boltba, Vechta egy pillanatra a levegőbe rúgott a sarkával, ahogy a kakas szokott a sarkantyújával, aztán bekopogott. Az ajtó mögött csend. Másodszorra is, de harmadszorra Berta kiszólt: - ltt várok rád, A sörmester tűzbe jött, belépett, É ahogy ellebbent előtte a szoknya, rögtön odaugrott, és karjaiba zárta Perchta asszonyt, ezt a tökéletes testetlenséget, úgy, hogy a könyökei összeértek. A sörmester fel sem kiáltott, Olyan sebesen rohant ki kamrából, hogy majdnem magával vitte az ajtót is, lent a boltban, Haláneknél már meg sem állt. Így történt, hogy Halánek szűcs éjfél utánig üldögélt a boltban és ünnepelte magát, amiért ilyen tehetős vőlegényt szerzett a lányának.

Forrás: Vaclav Ctvrtek:  Pajzán mesék (Bohémia Kiskönyvtár)

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu