“Aki iszik, meghal. Aki nem iszik, az is.
De aki a mi májusi ászok sörünket issza, annak nincs kedve meghalni!”
(Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio)

A sörtúránk alkalmával meglátogatjuk a Dalešicei sörgyárat, ahol Jiří Menzel a Sörgyári Capriccio című filmet forgatta. Ebben a bejegyzésben kicsit felelevenítjük a filmet.

Bohumil Hrabal 1970-ben írta meg regényét, melynek eredeti címe Postriziny, magyarul:„Megrövidítettek", s csak 1976-ban jelent meg (az általunk ismert cím Hap Béla fordítói leleménye). Jiří Menzel 1980-ban készített filmet – immár negyedszer – Hrabal-írásból. ( Az 1966-ban készült „Szigorúan ellenőrzött vonatok” Oscar-díjat kapott.)

A film az 1900-as évek elejére, egy cseh kisváros derűs nyugalmába viszi vissza a nézőket. A történet egyszerű, egyenes vonalú: egy vidéki, kis sörgyár mérnök-gondnokának felesége mesél mindennapjairól. Olyan „világraszóló” események történnek, mint disznóölés, a sógor megérkezése, és bizony beóvakodik a történetbe a XX. század elejének „szédítő” technikai fejlődése is. Amely – természetesen – igen agresszív, direkt módon rondít bele e nosztalgikus, cseh idillbe…A városka egyik látványossága a sörgyári igazgató gyönyörű felesége, aki olyan élvezettel issza a sört, hogy az felér a legsikeresebb reklámkampánnyal.

Mariska és férje, Francin boldogan élik életüket a sörgyár szolgálati lakásában. Az ifjú mérnök munkája iránt elkötelezett, munkaadói – a sörgyár igazgatótanácsának tagjai – iránt maximálisan lojális: ő az ideális „ügyvivő”, alkalmazott. Feleségét imádja – és viszont, holott – ha akarjuk – tűz és víz a két jellem. Francin megrögzött vegetariánus, Mariska pedig egy igazi mindenevő ínyenc. Francin pedáns, szabálykövető személyiség, asszonykája rebellis, öntörvényű egyéniség, akit szinte lehetetlen konform korlátok közt tartani. Ezért is éri földöntúli boldogság Francint Mariska átmeneti magatehetetlensége idején, a szállóigévé vált mondatok magukért beszélnek: „Mit kívánhatok még? Egészséges vagyok. A feleségem nyomorék…” . Ebbe az ártatlan és békés világba érkezik Pepin bácsi, aki vidám történeteivel szórakoztat mindenkit, aki a közelébe kerül. A sógor és sógornő hasonló gondolat és ízlésvilága súlyos csapás Francis szabályos/szabályozott életére.

Az emberi közvetlenség varázslatos légköre uralkodik a húszas évek elején ebben az álmos és vidám kisvárosban. Mintha az öröklött tradíciók szabályoznának a sörgyár külön világában is; valójában azonban a világ természete az állandó változás, melynek első jele, amikor az igazgató szép felesége levágatja dús, hosszú, aranyszőke hajfürtjeit… A sörgyár fiatal gondnoka, Francin rádiót vesz, s ez a nagyszerű találmány végképp bebizonyítja az embereknek: eljött a "lerövidítések" korszaka, minden közelebb került, csökkennek a távolságok. A cég gépkocsit vásárol a lovak helyett, Pepin pedig lefűrészeli az asztal lábait. Új világ kezdődött, új világ köszöntött be.

A Sörgyári capriccio egy igazi, vérbeli régi idők mozija, klasszikus film egy gyönyörű aranyhajú fiatalasszonyról, aki sört vedel, a történeteit szétárasztó Pepin bácsiról és a mosómedvék lélekre gyakorolt hatásáról.

Források: mediaklikk.hu

doksi.hu

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is : vTravel.hu