Élt valamikor réges-rég Prágában egy gazdag kereskedőnő. Mindenfélével kereskedett, több boltja is volt a bazársoron meg a prágai piacokon, és bizony szépen gyarapodott a pénz a keze között. De amilyen ügyes volt, olyan gőgös és önző is. Egyszer hintóján ment át a Károly hídon. Egy koldusasszony, aki ott szokott ülni, alamizsnát kert tőle, de a kereskedőnő durván elutasította. Az ősz hajú koldusasszony csak bólintott, és a hintó után szólt: - Csak nehogy itt ülj a helyemen egy év múlva! A kereskedőnő meghallotta. Megállíttatta a hintót, kiszállt, ujjáról levett egy drága gyűrűt, áthajolt a kőkorláton, és nagy lendülettel belehajította a Moldvába. - Van, aki szerencsés, van, aki nem - vigyorgott a koldusasszonyra. - Az én szerencsém olyan biztos, mint az, hogy ez a gyűrű soha többé nem kerül az ujjamra - Majd elhajtatott, elégedetten, hogy milyen jól elbánt a szemtelen öregasszonnyal.

Telt-múlt az idő, a gazdag kereskedőnő egyszer pompás fogadást rendezett a házában.

Amikor felszolgálták a sült halat, az asszony belevágott, és megcsikordult a kése. Már-már odakiáltott a felszolgálónak, hogy rosszul tisztították meg a halat, de aztán ránézett a tányérjára, és „egy gyűrűt talált rajta. Egy hal lenyelte a gyűrűt, a halászok kifogták, a szolgálólány megvette a piacon, és hazavitte asszonyához a konyhába.

A kereskedőnőnek eszébe jutott az öreg koldusasszony jóslata, és összeszorult a szíve. Attól fogva sokat gondolt rá, mert üldözni kezdte a balszerencse, Először pénzt veszített egy rosszul sikerült üzleten, aztán útonállók rabolták ki áruval megrakott szekereit, a házába pedig belecsapott a villám, és egész vagyona a tűz martalékává vált. Egy év alatt mindenét elveszítette. Mit volt mit tennie, elment a hídra alamizsnáért könyörögni, akár-csak a többi koldus.

A történet forrása: Alena Ježková Prágai legendák Móra Könyvkiadó

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu