A grúz konyha évezredes étkezési kultúrája nagyon gazdag, sok zöldség, zöldfűszer és diófélék jellemzik, kiválóak a boraik.
A khinkalit (ხინკალი) tartják leggrúzabb grúz ételnek. (A khinkali ejtése: hinkali és szóban a hangsúlyt az „a” betűre tesszük.)
Hasonlítják a varenikihez (вареники) vagy raviolihoz, de néha nagy pelmenyinek (большие пельмени) is nevezik. Igaz, hogy az elv hasonló, de nem teljesen azonosak ezek az ételek.
Tulajdonképpen csavart tésztabatyuba burkolt, fűszeres darált húsról van szó (eredetileg bárány és kecskehús keveréke), a khinkali, a hegyekben élő grúzok étele. Kétféle változata jellemző: a kalakuri, a városi, mely petrezselyemmel és korianderrel van fűszerezve, és a khevsuruli, amely a hegyi embereké és zöldfűszerek nélkül készül. Népszerű még a sertés-marha hús keverék, a hegyekben inkább a bárányhúst részesítik előnyben. A húsféléken kívül töltik Imereti sajttal kevert túróval, gombával, csalánnal, tökkel, vagy burgonyapürével is.
A töltött tésztabatyut előételként eszik, kikérnek asztalra fejenként négyet-ötöt belőle és borssal jó alaposan megszórva fogyasztják, esetleg vajjal. Történelmi származási helyén csak forrón fogyasztják és csakis kézzel, semmiféle kés és villa nem szükséges hozzá.
Ha Grúziában járunk és khinkalit szolgálnak fel nekünk, akkor ezeket a helyi szokások szerint együk nyugodtan kézzel, mert úgy illik.
Források: babramegy.blog.hu
