Sugár András újságíró 102 országban járt, az akkor még a Szovjetunió részeként létező Grúziában is A ő könyvéből idézünk most néhány gondolatot az akkori országról.
"Grúziában a lakosságnak mindössze nyolc százaléka orosz, faluhelyen több az örmény, azerbajdzsán, kurd, mint az orosz anyanyelvű. A legtöbb felirat a számunkra olvashatatlan, csodaszép, kacskaringós grúz betűkből áll, a nyelvnek semmi köze egyetlen ismert világnyelvhez sem. Mások a szokások, az ételek, az italok...
Valljuk be, keveset tudunk Grúziáról. Hallottunk valamit arról, hogy a Kaukázus déli lejtőin és nyúlványain terül el, valamivel kisebb területű, mint Magyarország, lakossága körülbelül négymillió lélek. Hallottunk egyet-mást a grúz borokról, amelyek több nemzetközi nagydíjat nyertek, tudunk a kis köztársaság nagyszerű sportolóiról, a szabadfogású birkózás, az atlétika, a vízilabda mestereiről. Hallottunk Grúzia két világhírű szülöttjéről: Sota Rusztaveliről, A tigrisbőrös lovag nagy költőjéről, akinek művét Zichy Mihály oly kitűnően illusztrálta a századforduló tájékán, és Sztálinról, akit anyanyelvén Joszep Dzsugasvilinek hívtak. (A grúzokat - legtöbbjüket - a -svili vagy -dze névvégződésről lehet fölismerni. Ez annyit jelent, mint a magyar fi, az angol -son vagy a szláv -vics.) Szóval hallottam egy-két dolgot Grúziáról. De amikor néhány napra Tbiliszibe indultam, fogalmam sem volt arról, hogy milyen is az a keleties szépségű, hegyes-völgyes, vendégszerető és gazdag kis ország, amely a szemem elé tárult. Ha Grúziában a vándor bekopogtat valamelyik házba, a vendégszeretet szent törvényei szerint a gazda okvetlenül megkínálja, megvacsoráztatja, tiszta ágyba fekteti... és nem kérdez tőle semmit. Csak reggel tudakolja meg szertartásosan a család legidősebb tagja a vándortól: - Hová mész, mi járatban vagy, fiam?"
Folytatjuk...
Forrás: Sugár András A távolságot, mint üveggolyót... Gondolat, Budapest 1977.
