Rövidesen indul a következő sörtúránk, ennek apropóján egy régi cikket adunk ma közre a sör történetéről.

Ahhoz, hogy alaposabban megismerhessük a sör tulajdonságait, legalább hatezer esztendőt vissza kell forgatnunk a történelemben. Az emberiség legrégebbi frissítő-bódító italának históriája ugyanis akkor kezdődött, amikor a sumérok (az időszámításunk előtti IV. évezredben) áttértek a földművelésre. ők fedezték, fedezhették fel, hogy a megerjedt gabona leve is fogyasztható, sőt, némi fűszerek ízesítésével finom nedűt lehet készíteni belőle. Az ily módon előállított búza- vagy árpalé (ha nem is hasonlítható össze a mai sörrel) magában hordozta a sörfőzés napjainkban is érvényes alaptechnológiáját: az erjesztést.

Mindenesetre, ha ez így egyszerűnek tűnik is, a kutatók előtt még sok titkot rejtegetnek a legősibb serfőzési eljárások. Meglehetősen rejtélyesek azok a kultúremlékek, kőbe vésett ábrák, amelyek a sörkészítést és magát az agyagkorsóból árpalevet szürcsölgető embert ábrázolják, Olyan a benyomásunk, mintha korabeli istentiszteletet örökítettek volna meg velük. A modern kor régészei viszont megfejtették az időszámításunk előtti II, évezredben uralkodott nagy babilóniai király, Hammurapi kőtáblákra vésett törvényeit, amelyeknek az ékírásos szövegében szó szerint szerepel a ,,folyékony kenyér" kifejezés.

Egyes történészek Kínát tartják a sörkészítés őshazájának, ahol a „tarafun" elnevezésű sört ma is a legrégebbi eljárással: búzából és komlóból főzik.

A görögök, noha közismerten borkedvelők voltak, szintén ismerték S készítették is a sört. A vörösbe játszó, barna színű főzetet Nektárnak, a gyengébb sárgát Zythos-nak, míg a legerősebbet Dizythos-nak nevezték. Igen nagy kultusza volt a komló nélküli árpasernek Egyiptomban. Kleopátra, a királyok királynője például nemcsak legendás szépségével bűvölte el későbbi férjét, Antónius római hadvezért, hanem a csodás fűszerekkel ízesített árpelével is, amelynek mindig fontos szerepe volt az udvari orgiákon. És ha a rómaiaknak az „isteni bor" mellett ízlett is az Egyiptomból „importált" árpalé, mégsem ők, hanem a germánok voltak az európai serfőzés úttörői.

Forrás: Kincses Kalendárium 1978, szerző: Sulyán Pál

Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu