A krakkói galambok legendája

2016. április 11. 22:32 - vtravel

Krakkóhoz a galambok úgy hozzátartoznak, mint a Mária-templom, Posztócsarnok vagy a Waweli-székesegyház

Van aki kedveli őket és szívesen eteti, van aki inkább elkerüli, részben tartva az "égi áldástól". A galambok legendájának 2 formája is ismeretes egy csekély eléréssel, egyik boszorkányt emleget, a másik tündért.

III. Boleszláv, más néven Ferdeszájú Boleszláv halálát követően 1138-ban, végrendeletének megfelelően Lengyelországban a szeniorátus intézménye lépett életbe és az országot felosztották a fiai között.

Elűzött Ulászlónak Sziléziát adta Wrocław fővárossal, Göndörhajú Boleszlávnak Mazóviát Płock fővárossal, Öreg Mieszkónak Nagy-Lengyelországot Poznań fővárossal, Sandomierzi Henriknek a sandomierzi földeket, Sandomierz fővárossal. A legidősebb Piast lett a senior (princeps), az ő senior országrésze Kis-Lengyelország és Pomeránia lett. Az idő múltával a hercegek átadták az országrészeket a fiaiknak, és már senki sem volt olyan erős, hogy újra egyesítse a területeket.
Az ország egyesítését IV. Henrik krakkói herceg, más néven Törvényes Henrik vette a fejébe. Terve megvalósításához a pápa jóváhagyására volt szüksége, amiért Rómába kellett utaznia, pénze azonban nem volt, a kincstár kiürült és sem a helyi nemesek, sem a többi herceg nem támogatta elképzeléseit.
Eddig megegyeznek a források, ezt követően az egyik történet szerint Henrik egy, a város határában élő boszorkányhoz fordult segítségért, a másik szerint egy hercegnek valaki egy tündér segítségét javasolta.

A boszorkányos változat szerint a banya beleegyezett, hogy támogatja a herceget küldetése teljesítésében, ám kikötése az volt, hogy lovagjait hátrahagyva egyedül kell utaznia, s míg haza nem érkezik, azokat galambokká változtatja. Henrik, más választása nem lévén, elfogadta a feltételekhez kötött segítséget. Másnap a lovagok összegyűltek a Főtéren, ahol a boszorkány egy határozott mozdulat kíséretében elmondta varázsigéjét, s a lovagok egyszerre madarakká változtak.

A galambok felszálltak a Mária-templom tetejére, ahonnan apró kövek hulltak a főtérre, amik aztán földet érve ragyogó arannyá változtak. A herceg összegyűjtötte az aranyat és elindult Rómába. Az út során azonban elköltötte minden pénzét mielőtt még Olaszországba ért volna, végül szegényen és szégyenben tért vissza Krakkóba, az elvarázsolt lovagok pedig galambok maradtak. Könyörögni akart a boszorkánynak, hogy változtassa vissza a lovagokat, de azt nem találta sehol, s próbálkozásai, hogy a varázslatot megtörje, mind kudarcot vallottak. Úgy tartják, hogy a madarak mai napig várják, hogy felszabaduljanak az átok alól.

A tündérről szóló változat szerint megállapodtak abban, hogy a varázslat feloldódik, ha a herceg elutazik Rómába és teljesíti a látogatását a pápánál. A herceg azonban útközben elmulatta a pénzt, és soha nem tért vissza Krakkóba. Azóta is a háztetőkről háztetőkre repülnek a galambok és keresik a herceget, aki feloldhatná az átkot.