Karlovy Vary a világ egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező gyógyfürdővárosa, 13 nagyobb és 300 kisebb gyógyvíz-forrása van. Az egyes források hőmérséklete 34–73 °C között alakul; vizüket ivásra, fürdésre és speciális gyógykúrákra használják az emésztőszervek és az anyagcsere zavarainak gyógyítására. A 73 °C-os glaubersós hőforrások adják a hashajtó szerként használatos karlsbadi sót. A források akár 34 ásványt tartalmazhatnak erős koncentrációban. A hagyomány szerint az itteni vizekben oly tömény az ásványi tartalom, hogy például ha élő rózsát tesznek a gejzír vizébe, az néhány óra alatt megkövesedik.
Ha tetszett a bejegyzés, keress minket a Facebookon is: vTravel.hu
IV. Béla, magyar királynak, négy leánya volt, de a legkedvesebb előtte Kinga volt, így becézték a kis Kunigundát. Azt mondták róla, hogy világra jöttének már első pillanatában, kacsóit a Mária szobor felé nyújtva, érthető szavakkal dicsőítette „a menynek királyné asszonyát”. Így nőtt fel Kinga nagy jámborságban. Mikor tizennégy éves lett, Boleszló, krakkói herceggel jegyezték el, kinek apja arra kérte Béla királyt, küldje el Kingát már most Krakkóba, hogy a lengyel nyelvet is megtanulja. Mikor Kinga a nagy útra felkészült, ijedve látta, hogy kedvelt Mária szobrocskáját nem találja, de nem volt ideje a szobrot keresni, mert a kíséretéül rendelt fűurak már várták őt.
A kirendelt munkások a megjelölt helyen elkezdtek ásni, és alig ástak egy–két lábnyi mélységre, mindenütt fehér só tömbök tündököltek elő. A szobrocska helyén egy nagy földalatti kincs rejtőzött, a későbbi híressé vált wielickai sóbánya. Kinga azonnal magyar só vágókat hozatott és ő maga kezdte a bányát művelni és Wielickából évek múltán Lengyelország tápláló anyja lett és jólétének legfőbb forrása.
A dühtől tajtékzó ördög nem hagyta annyiban a dolgot, nekifeszült a hídnak, hogy beledönti azt a Dunába. A híd azonban olyan masszív volt, hogy éppen, hogy csak kissé meg tudta görbíteni, de rossz nyelvek szerint azt is az építőmester csinálta ilyenre, hogy a folyóágakra merőlegesen futhasson a nyomvonal. 
Csehország leghíresebb fürdőhelyén az elmúlt évszázadok során számos nevezetes alkotó keresett gyógyulást:Beethoven, Mozart, Kafka, a magyarok közülü talán a leghíresebb Arany János (1817-1882) volt, aki epebántalmait enyhítendő 1869 és 1876 között, orvosi tanácsra nyaranta néhány hetet Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban töltött. Erről emlékezett meg a Karlsbadi apróságok nevezetű ciklusának egyik egyszerre tréfás és tragikus epigrammájában:
Arany János ezt a versét 1869-ben írta, és csak 13 évvel később, 1882-ben hunyt el így bizton mondhatjuk, hogy a Karlovy Vary fürdőjének gyógyvize azért csak megtette a maga jótékony hatását.
A sótelepeket már több ezer évvel a lengyel államalapítás előtt ismerte az ember, és hasznosította is. Az első időkben a sót a sós források, majd kutak vizének főzésével, sólepárlással állították elő. A tulajdonképpeni kősó bányászata a 13. századtól kezdődik.
Amikor Károly király a környéken vadászott, meglátott egy csodálatos szarvast. Hosszú ideig üldözte a vadonban, miközben az ágak és levelek felsértették testét. Hirtelen egy ködös völgybe ért, ahol egy meleg forrás gőzölgött. Mivel a szarvas eltűnt szemei elől, a király elhatározta, hogy amíg beéri a kísérete, addig megfürdik. Ahogy beleereszkedett a vízbe, észrevette, hogy a sebei begyógyulnak. Ezen fölöttébb elcsodálkozott, és elrendelte, hogy e helyen várost és fürdőt építsenek.
